Március 29.

Auguszta napja.

Az Augusztus férfinév női párja, amely latin eredetű név. Jelentése: magasztos, fennkölt.

1464 – Királlyá koronázták Székesfehérvárott az 1458. óta uralkodó Hunyadi Mátyást.
1848 – Egy napra teljesen megfagyott a Niagara vízesés.
1885 – Megszületett Kosztolányi Dezső költő, író, publicista.
1905 – Megszületett Rejtő Jenő, Fülig Jimmy, Vanek úr megalkotója.
1940 – Velencében megszületett Terence Hill (eredeti nevén: Mario Girotti) olasz színész és filmrendező (Különben dühbe jövünk!, Nincs kettő négy nélkül).

1999. március 29., hétfő

* Borisz Jelcin orosz elnök utasította Jevgenyij Primakov kormányfőt, hogy március 30-án utazzon Belgrádba: Moszkva megpróbál még egy lépést tenni, hogy megtörje az események kedvezőtlen irányzatát, elérje az agresszió azonnali beszüntetését és a tárgyalások felújítását.

* „Reméljük, hogy az oroszoknak sikerül elérniük azt, amit a korábbi tárgyalóknak nem”  – jelentette ki James Rubin amerikai külügyi szóvívó washingtoni sajtótájékoztatóján.

* Életbe lépett a jugoszláv rendelet, mely szerint 18 és 60 életév közötti férfiak nem utazhatnak külföldre a hadiállapot idején.  

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

25 éve, 1989. március 29-én megkezdődött Nagy Imre, az 1958-ban kivégzett miniszterelnök és mártírtársai holttestének kihantolása a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.
Nagy Imrét, a forradalmi kormány miniszterelnökét, Maléter Pált, a kabinet honvédelmi

miniszterét, Gimes Miklós újságírót, a forradalom egyik vezéralakját 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság koncepciós perben szervezkedés kezdeményezése, vezetése, zendülés és hazaárulás vádjával a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte. Másnap az ítéletet végrehajtották a Kozma utcai börtön udvarán, a halottakat helyben elhantolták. Nagy Imre vádlott-társai közül Losonczy Géza újságíró, kormányának sajtó- és propagandaügyi államminisztere tisztázatlan körülmények között 1957. december 21-én börtönben halt meg, Szilágyi József jogászt, a forradalmi kabinet miniszterelnöki titkárságának vezetőjét pedig külön perben hozott ítélet nyomán 1958. április 24-én végezték ki. A perek, a kivégzések a nyilvánosság teljes kizárásával történtek, erről közleményt csak 1958. június 17-én adtak ki. A hír villámcsapásként hatott azok számára, akik amnesztiát vártak. A szovjet rendszerű országok sajtója "szigorú, de igazságos" ítéletről beszélt.
Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós holttestét 1961 februárjában a legnagyobb titokban a Rákoskeresztúri új köztemető egy elvadult részébe, a 301-es parcellába szállították, és jeltelen sírokba temették el. Losonczy Gézát és Szilágyi Imrét a feltételezések szerint már haláluk napján odavitték. A parcella az 56-os megtorlások sok áldozatának volt nyughelye, majd az évtizedek során a nemzeti harc, bukás és feltámadás jelképe lett, ma az 56-os forradalmi megemlékezések egyik legfontosabb helyszíne.
A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság (PB) határozatában már 1988 novemberében engedélyezte a hozzátartozóknak Nagy Imre és mártírtársai újratemetését. Ezt 1989. január 26-án a Németh Miklós vezette kormány is jóváhagyta "kegyeleti intézkedésként". Különleges nyomozócsoportot állítottak fel a földi maradványok felkutatására, majd ennek eredményeként indulhatott meg 1989. március 29-én a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában a sírok feltárása, a holttestek azonosítása. Először Nagy Imrét, majd március 30-31-én Gimes Miklóst és Maléter Pált, április 1-jén pedig Szilágyi Józsefet hantolták ki a szakemberek és a családtagok jelenlétében, de a nyilvánosság kizárásával. A testek arcukra fordítva feküdtek a sírban, kezük drótkötéllel volt átkötve.
Az exhumálás április 6-ra befejeződött, ezt követően az ellenzék és a kormány szervezésében kerülhetett sor még abban az évben, a kivégzés napjának évfordulóján, június 16-án a Hősök terén több tízezer ember jelenlétében az ünnepélyes gyászszertartásra, majd a mártírok újratemetésére. Ez a nap, az újratemetés a rendszerváltozás szimbolikus eseménye lett, a nemzeti gyász és megemlékezés napjának nevezték el, és 2007 óta az ötvenhatos vértanúk emléknapjaként ünnepeljük. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét és társait felmentette az ellenük 1958-ban emelt vádak alól. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

550 éve, 1464. március 29-én a székesfehérvári Országgyűlésen királlyá koronázták a már hat év óta uralkodó I. (Hunyadi) Mátyást.

A pesti (rákosi) királyválasztó országgyűlésen 1458. január 24-én a főpapok és a főurak megegyeztek Hunyadi Mátyás királlyá választásában, és - mivel csak 15 éves volt - anyja, Szilágyi Erzsébet testvérét, Szilágyi Mihályt választották mellé kormányzóvá. A döntést követően Mátyást hívei, a köznemesek királlyá kiáltották ki. 1458. február 14-én - miután prágai fogságából kiszabadult – az ifjú Mátyás bevonult Budára, ahol a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban trónra ültették. A fiatal, de határozott uralkodó, hogy hatalmát megerősítse, megfosztotta országos méltóságaiktól a bárókat, főurakat, és a magas tisztségekbe támogatóit, a köznemeseket és a családjához közel állókat helyezte. Így például legfontosabb tanácsadója apja, Hunyadi János barátja, Vitéz János váradi püspök lett.
A csalódott főurak III. (Habsburg) Frigyes német-római császárhoz fordultak segítségért, aki 1459 tavaszán betört Nyugat-Magyarországra, és a Mátyás-ellenes pártütő főnemesek támogatásával Németújváron (ma Güssing, Ausztria) magyar királlyá koronáztatta magát. A Szent Korona ekkor Frigyes birtokában volt, még korábban került hozzá V. László révén, aki a trónért folytatott belháború idején nála keresett menedéket.
Mátyás hadainak sikerült megállítani a császár csapatait, végül a két uralkodó feszült viszonyát az 1463-ban Bécsújhelyen megkötött szerződés rendezte. Ennek értelmében I. Mátyás 80 ezer aranyforintért "visszavásárolta" Frigyestől a koronát, de emellett abba is bele kellett egyeznie, hogy amennyiben örökös nélkül hal meg, a császár fia, Miksa, illetve a Habsburgok öröklik a magyar trónt (később ez lett hatalmi igényeik első jogalapja), valamint megállapodtak abban is, hogy Frigyes egész életében viselheti a magyar királyi címet. Azt is rögzítették, hogy közös céljuknak tekintik a török ellen vívott harcot.
A Szent Korona visszaszerzésével - királlyá választása után hat évvel - 1464. március 29-én Székesfehérvárott végre sor kerülhetett Mátyás hivatalos megkoronázására, amellyel lezárult uralkodásának első szakasza, a hatalom megszilárdításáért folytatott harc. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum