2014. március 13., csütörtök

NINCS KIRE SZAVAZNI!



Miért nem szavazok a VMSZ-re? – Gondolatok Purger Tibor írása nyomán

 

Olvasom Purger Tibor Nem nehéz a választás c. írását a Magyar Szóban, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hivatalos lapja (mások szerint „pártújságja”) vasárnapi (március 8-i) számában.[1] A jegyzet internetes változatának alcíme „Döntési térkép vajdasági magyar szavazóknak”[2] a nyomtatott változatban már nem jelent meg. Feltehető, hogy ez már bizonyára meghaladta még a szerkesztő tűrési szintjét is.

Az írás, azok közül, aki március 13-ig, vagyis ennek a jegyzetnek az elkészültéig, 91 olvasónak tetszett, 52-nek pedig nem. Nos, én ez utóbbiak közé tartozok.

Purger írásának a lényege, hogy a március 16-i választásosokon a magyar szavazóknak „nem nehéz a választás”, mivel – a vajdasági magyar pártok közül – a VMSZ az „egyedül esélyes arra, hogy komoly parlamenti pártként beleszóljon a szerbiai politika alakulásába”. – Az összes Kárpát-medencei kisebbségi magyar párt közül csak kettőnek, a VMSZ-nek és az RMDSZ-nek van valódi szervezete, elképzelése, tapasztalata és eredményekhez nélkülözhetetlen tekintélye belföldön és külföldön egyaránt – értékeli Purger a messzi, amerikai Washingtonból.
Ezen „lehet most fanyalogni meg strasbourgi bohócokra támaszkodva semmibe venni a VMSZ által eddig elérteket”, teszi hozzá Purger, akinek már nem sok köze van a szülőföldhöz, mivel több mint húsz éve elhagyta a Vajdaságot. Asszociálva azokra, köztük itteni magyarokra is, aki tavaly ősszel az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban kiálltak a vajdasági magyarok helyzetének tárgyilagos felmérésért és nyílt kérdéseinek megoldásáért.  
Purger írását azzal fejezi be, hogy „aki valamit is akar kisebbségi helyzetünk előmozdításáért tenni, annak nem nehéz, sőt egyértelmű a választás”. Magyarán, szavazzanak a VMSZ-re – okosítja a „jóakaró” Purger a vajdasági magyar embereket, aki „igyekszik korunk minden égető kérdéséről véleményt formálni – de néha azt is elismeri, hogy a rendelkezésre álló ismeretanyag alapján ez lehetetlen”.[3]

A magam nevében köszönöm a felvilágosítást és a tanácsot, de a VMSZ-re még csak véletlenül sem fogok szavazni a vasárnapi választásokon. Erre 101 okom van, de csak ötöt sorolok fel:

1. A VMSZ nem nemzeti irányzatú, hanem „piros-kék” párt. A VMSZ-nek

egyszerűen nincsen elképzelése se követelése a vajdasági magyarság helyzetének, problémáinak rendezésére.

2. Az utóbbi hét évben – amióta Pásztor István a párt elnöke – a VMSZ sem belföldön,

sem külföldön nem állt ki határozottan a vajdasági magyarság érdekeinek megvalósításáért. Egyetlen, az itteni magyarságot érintő komoly, a megmaradást is veszélyeztető kérdést sem oldott meg sikeresen. [4]  Több mint 40 ezerrel fogyatkozott meg az itteni magyar közösség az utóbbi tíz évben.

3. A VMSZ-t olyan ember vezeti, aki nem szavahihető. Számos beszédét lehetne

idézni, mikor, mit ígért, amiből aztán szinte semmi nem valósult meg. A vajdasági magyarok kollektív bűnösségének eltörléséről például ezt nyilatkozta: „Abban is bízik, hogy szerdáig (2013. június 26-ig! – B. A.) a szerb hatalom hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot”[5]. Nos, mondani sem kell, ez mind a mai napig nem történt meg. Ez önmagában is elegendő volna arra, hogy saját elhatározásából távozzon a politikából és a közéletből, ha nem a hatalom érdekelné.

4. A választási listán – sorrendben is – a párnak ugyanazok a katonái a

képviselő-jelöltek, akik az elmúlt időszakban is a szerb parlamentben voltak. A mostani választás voltaképpen arról szól, hogy ezeknek az embereknek – egyébként érdemtelenül – biztosítani kell a képviselői fizetést és a privilégiumokat.

5.  Külön visszatetsző, hogy a VMSZ parlamenti képviselői csoportját az utóbbi hét

évben a pártelnök fia vezette, ami a szervezeten belüli (nepotista)[6] viszonyokat jellemzi, de az Észak-Koreai állapokra is asszociál.

Szükséges-e tovább sorolni?

Az igazság az – Purger Tibor állításával szemben – hogy a vajdasági magyaroknak sajnos nincsen kire szavazni.

A többi vajdasági magyar párt – amelyekben úgyszintén használna az eddig politika és vezetés tüzetes felülvizsgálata –, a VMSZ hatalmas párt- és propaganda gépezetével szemben, amit az anyaország anyagilag és politikailag is támogat, és még csak „labdába sem képes rúgni”. Ezért viszont – az összefogás hiányában – csak önmaguk hibáztathatók.   

***

Kilátástalan állapotok közepette készül tehát a vajdasági magyarság a mostani választásokra. Valójában nincs kire szavaznia, nincs lehetőség a választásra. Sokan persze a választók közül, aki csak a VMSZ propagandájából és (a Magyar Szó, a Pannon RTV, valamint a Hét Nap) újságírói által értesülnek, illetve „felülnek” annak, bizonyára a VMSZ-re szavaznak majd. Csupán az inercia miatt, vagyis mert „nincsen másik magyar párt a listán”, vagyis igazi alternatíva hiányában, vagy éppen a pártaktivisták által – a magyar választói lista alapján – házhoz szállított apró ajándékok miatt. (A Nemzeti Kisebbségek Listájának a harmadik helyére egy, a politikai életben egyébként teljesen ismeretlen magyar jelölt került, akinek szinte csak elméleti esélye van a parlamentbe jutásra.)[7]

A VMSZ már most felkínálta magát az előre a választások győztesének kiáltott Szerb Haladó Pártnak az együttműködést (a hatalomban való részvételért).[8] Annak a pártnak, amely Vojislav Šeselj csetnikvajda pártjából szakad ki, és amely „egy szendvicset” kínált útravalóul a vajdasági magyaroknak.      

Purger Tibor arra biztatja a magyarokat, hogy erre a pártra szavazzanak?!

Ez a választás a vajdasági magyarok szempontjából egy újból elvesztett időszak kezdetét jelöli. A történelem azonban nem felejt…

 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2014. március 13.


[1] Magyar Szó, 2014. március 8. 6.
[4] Ezekről több írásomban is részletesebben szóltam. Legutóbb a Hét év semmittevés című írásomban: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/21084-2014-02-18-10-11-40, 2014. február 18. [10:52]
[5] K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24. 4.
[6] Nepotizmus: állások betöltésében a rokonok családtagok előnyben részesítése, támogatása.

[7] Miért megtiszteltetés a Nemzeti Közösségek Listája jelöltjének lenni? http://www.mrm.rs/interjuk/1067-miert-megtiszteltetes-a-nemzeti-koezoessegek-listaja-jeloeltjenek-lenni-mit-hozhat-ez-a-koalicio-a-delvideki-magyarsag-szamara-, 2014. március 8. [12:40]

[8] Pesevski Evelyn: Fontos ott lenni a tárgyalóasztalnál. Varga László: Akkor lehet hatékony a magyar érdekképviselet, ha a VMSZ a parlamenti és kormányzati struktúrában is jelen lesz. Magyar Szó, 2014. február 13. 1.

 

Nem nehéz a választás!*

Döntési térkép vajdasági magyar szavazóknak

 

Jövő vasárnap választ Szerbia, és nyilván nem kevesen vannak, akik alaposan mérlegelve is nehezen döntik el, melyik pártra szavazzanak. Huszonöt éve tartó háborús majd gazdasági válsághelyzetben érthető ez, hiszen az üres ígéretekből mindenkinek elege van. Emberileg az is érthető, ha „egyértelmű” választás híján valaki meg sem jelenik az urnák előtt.
Arra teszek most egy ideológia-mentes kísérletet, hogy megmutassam: a tartózkodás soha nem járul hozzá az egyéni érdekek megvalósulásához, ráadásul ezúttal valóban nem nehéz a választás! Minden előzetes pártpreferencia nélkül, tisztán a józan „paraszti” logikára támaszkodva megpróbálom felvázolni a vajdasági magyar választópolgár döntéshozatalához szükséges képzeletbeli térképet.
Először lássuk azt, miért értelmetlen a tartózkodás. Ha a vajdasági magyar ember nem szavaz, mert „egyik sem tetszik neki”, mert ismer valakit, aki „visszaélt a hatalmával” vagy éppen semmit sem tett a „hivatalban”, attól még lesz parlamentje és kormánya ennek az országnak. Ha mindannyian tartózkodnánk, akkor is lenne szerb parlament – csak éppen eszébe nem jutnánk neki, egy pillanatra sem. Vagy ha igen, akkor annak nem lenne jó vége. Egyértelmű tehát, hogy szavazni kell. Na de kire!?
Szomorú, hogy a szerbiai választási rendszer semmibe veszi az egyén, a politikai életben aktívan cselekvő egyén felelősségét. Ezért a pártlisták tartalmaznak olyan jelölteket is, akik egyénileg soha nem szereznének bizalmat. Na de ilyen a rendszer, ennek tudatában kell dönteni.
Akit érdekel a kisebbségi lét, az elsősorban magyar pártra szeretne szavazni. Korábban volt, hogy a helyi érdekeket nézve az emberek a Demokrata Pártra szavaztak, mert a központi hatalom helyi támogatása több pénzt hozhatott – ez akkor racionálisnak tűnhetett. Különben is, egy tisztességes társadalomban nem kéne nagy jelentősége legyen a nemzeti hovatartozásnak. Viszont a demokraták eljátszottak minden lehetőséget, egyszerűsödött a képlet.
Hat vajdasági magyar párt létezik, a kisebbségi embert is megilleti a választás joga. Csakhogy belső pártrendszerünk egyáltalán nem a pluralizmus előmozdítása végett osztódott, hanem egyéni ambíciók meg összeférhetetlenségek következtében. Az itteni magyar társadalom létszáma amúgy sem teszi lehetővé, hogy valódi pártpluralizmuson keresztül érvényesíthessük érdekeinket. Összefogásra lenne tehát szükség, de annak hiányában egyetlen képviseletre kell bíznunk a munkát. Melyik legyen az!?
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt ezúttal sem méretteti meg magát, ezért könnyű eliminálni. Három másik pártunk, a Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Egység Pártja bosnyák vezetéssel a Nemzeti Közösségek Listáján indul. Az összefogási szándékért – kisebbségen belül és kisebbségeken át – mindenképpen elismerés illeti őket, de ez nem elég az érdekérvényesítéshez, sőt végeredményben aláássa azt, hiszen láthattuk: annak ellenére, hogy a magyar a legnagyobb kisebbség az országban, a lista vezetését egy kétes múltú szandzsáki vezéregyéniség birtokolja, aki még véletlenül sem méltatja magyar partnereit az őket egyébként megillető helyre. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a valaha nagy reményekkel támogatott Boris Tadić által kiizzadott koalícióba olvadt, és ezzel minden lehetőséget feladott arra, hogy hatékonyan képviselhessen bármiféle érdeket.
Marad tehát a Vajdasági Magyar Szövetség, amelynek egyedül esélyes arra, hogy komoly parlamenti pártként beleszóljon a szerbiai politika alakulásába. Leginkább akkor, ha a kormányzó többségbe kerül – mint arra Romániában az RMDSZ-nek ismét alkalma adódott. Az összes Kárpát-medencei kisebbségi magyar párt közül csak ennek a kettőnek, a VMSZ-nek és az RMDSZ-nek van valódi szervezete, elképzelése, tapasztalata és eredményekhez nélkülözhetetlen tekintélye belföldön és külföldön egyaránt.
Lehet most fanyalogni meg strasbourgi bohócokra támaszkodva semmibe venni a VMSZ által eddig elérteket. Lehet – és kell is – adott esetben bírálni a VMSZ minden politikusát és lépését. (Én is többször megtettem már és mindannyiunk érdekében továbbra is meg fogom tenni.)  Csakhogy a politika sohasem a teljes sikerről szól, hiszen az ellentétes érdekek világában mindig a nagyobb, az erősebb, az agresszívabb, a (kriminálisan) gazdagabb győzne. Ugye nem azt akarjuk!?
Aki valamit is akar kisebbségi helyzetünk előmozdításáért tenni, annak számára nem nehéz, sőt egyértelmű a választás.

Purger Tibor
2014. március 8., 14:15

__________
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)