(Elvitték mindennek a javát!)
Így foglalta össze kirablásának történetét az egyedül élő Fülöp József, akit éjjel látogattak és leptek
meg a tolvajok. Az utca felőli téglafalon át érkeztek és kifeszítették az előszoba
ajtaját, amelyet egy régi fajta kapocs rögzített belülről. A 81 éves csantavéri
öregembert elkábították, majd pedig kipakolták a mélyhűtőjéből a fagyasztott
élelmet és alaposan megvámolták az ágyneműjét.
– Tizenegy órakor még nem aludtam, néztem az
órát, akkor voltam kint az udvaron. Fél 5 tájban ébredtem fel és valamilyen
furcsa, nehéz szagot, bűzt éreztem. Meg azt, hogy nagyon hideg van a szobában – mondta. – Megpróbáltam fölülni az ágyban, de
visszaestem. Nyilván a kábultság miatt. Amikor megint észhez tértem, kitámolyogtam
az ajtóig, és láttam, hogy tárva-nyitva áll, ugyanúgy, mint az utcai szobának
az ablaka. Akkor már tudtam, hogy betörők jártak nálam az éjjel. Alig hagytak
takarót: eltűnt két nagy és két kisebb tollpárnám, az egyik paplanom, a dunyhám
és két ágytakaróm. Ezeket a nyitott ablakon keresztül adogatták ki az utcára. (Sajnálok
minden egyes darabot, mert az ágyneműbe még a megboldogult feleségem gyűjtötte
és válogatta a tollat.) Szétnéztem, hogy mi hiányzik még. Akkor vettem észre,
hogy a hűtőládámat szinte teljesen kirámolták. Volt benne legalább 40 kiló
fagyasztott hús bekészítve és több edényben készétel is. A lányomék hozták,
mert ők látnak el élelemmel. Disznót is vágtak, baromfit is neveltek, a
részemre külön kiporciózva csomagolták a húst. (Amikor jól érzem magam, szoktam
főzni.) Két 25 méteres kábel is eltűnt és összeszedték a házban talált
tartalékkulcsokat. Volt még 10 kiló krumpli, azt is elvitték. Meg a mosóport, a
pénztárcámban lévő 1000 dinárt és két doboz cigarettát. Azonnal szóltam a
Horgoson élő lányoméknak, hogy jöjjenek, mert baj van, ők pedig értesítették az
itteni rendőrséget.
Az idős ember elmondása szerint egy rendőr érkezett ki a helyszínre.
Megállt csak az udvarban, a bejárati ajtó irányában, a lakásba be sem ment.
Szerbül beszélgetett a családdal, kicsit törte a magyart is, amikor a
házigazdához fordult. Feljegyezte az eltulajdonított tárgyakat és elment. Nyilván
úgy ítélte meg, hogy helyszínelésre nincsen szükség, mert nem hívta ki a
szabadkai kollégáit.
Fülöp József elkeseredetten összegezte a történteket:
– Elvitték mindennek a javát – az
élelemnek is meg az ágyneműnek is. Így lehet ezt legrövidebben megfogalmazni.
Az én számomra nagy csapás ez, mert még nyugdíjam sincs. Van 3 hold földem, azt
bérbe adtam, hogy legalább a télirevaló tűzifát meg a gyógyszereket meg tudjam
vásárolni, hogy ne szoruljak mindenben a gyerekekre. Mostanában sokat
betegeskedem, nemrég jöttem haza a kéthetes kórházi kezelésről. Tönkrementek az
idegeim, fájnak a lábaim, legutóbb meg súlyos vérszegénységet állapítottak meg.
Ezért már a napokban újra be kell feküdnöm. Nem hiányzik már nekem ez a
betörőktől való rettegés, aggódás meg az éjszakai álmatlankodás, fülelés,
leselkedés. A zárakat most lecseréltettem – az ellopott pótkulcsok miatt
szükségesnek láttuk –, de továbbra sem alszom nyugodtan. Ha pedig kórházba kell
mennem, nem hagyhatom ezt a kis szegénységemet őrizetlenül. Majd keresek
valakit, aki itt alszik és ügyel a házra. Arról pedig, hogy esetleg megtalálják
az elkövetőket és megtérítik az okozott kárt, én már le is mondtam. Úgy
számoltuk, de csak nagyjából, hogy 80-90 ezer dinár értékben vittek el élelmet
meg holmit. Erre most már keresztet vethetek…
Szabó Angéla
A képen: Fülöp József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése