Obrenovacról, megint másként
Lesz-e majd felelőse a minden idők legszörnyűbb szerbiai árvízi katasztrófájának?
– alighanem ez lesz majd az egyik legizgalmasabb kérdés az árhullám levonulta
után. Lesz-e bátorsága az ország legfelső vezetésének ahhoz, hogy a tükörbe
nézzen, és el is higgye, el is fogadja azt, amit benne lát? Lesz-e majd
elszántság arra, hogy (ahogy mindig is állítják) felelősségteljes politikusként
kiálljanak az ország népe elé, és bevallják, milyen megbocsájthatatlanul sokat
tévedtek a vészhelyzet megítélését illetően, és a mulasztásuk nyomán
bekövetkezett katasztrófa miatt miféle felelősség terheli őket? Lesz-e majd
magas körökben elhangzó, csak egyetlenegy
mea culpa is, vagy minden pusztításért a kiszámíthatatlan természetet
teszik felelőssé?
Nem tudjuk, hogy helyzetelemzésképpen milyen beszámolóval lépnek majd a
nyilvánosság elé, egy azonban bizonyos: azt, hogy távol voltak a szörnyűségek
helyszínétől, ezért nem ismerték a helyzetet, nem adhatják be nyugtató- és
fájdalomcsillapítóként a károsultaknak. Márcsak azért sem, mert ha akarnak – és
egy cseppet felpipiskednek! – a kormányépület ablakából naponta ráláthatnak a
mostani árterületre. Maga a vízzel elmosott Obrenovac is (amelynek most jó
esélye nyílt arra, hogy a pusztítás mértékét tekintve, Szerbia Vukovárja legyen) csak 30 kilométerre van a fővárostól. Az
időjárás-előrejelzőket sem hibáztathatják, mondván, hogy hamis jóslataikkal
megtévesztették őket, mert azok jó előre figyelmeztettek a várható óriási
csapadékmennyiségre. Tehát: lett volna
idő felkészülni. A politikusok azonban csak nehezen mozdultak. S amikor
végre cselekedni kezdtek, azt is tervszerűtlenül és szervezetlenül tették.
Ezért maradt el a hatékony árvízi védekezés, és ezért ülünk most nyakig a
slamasztikában, kapálódzunk nyakig a vízben.
A napokban még arról olvashattunk az egyik blogbejegyzésben, hogy
remélhetőleg nem fogják elhallgatni a szerbiai árvízhelyzetről szóló igazságot,
hanem szép lassan napvilágra kerül, mi is történt valójában. Akkor még egy
olyan nő írásából sejthettük csak meg a valódi helyzetet, aki a saját szemével
látta Obrenovac víz alá merülését, és nem félt kimondani, hogy mindez politikusi mulasztások következménye.
Most pedig egy újabb, személyes „élménybeszámoló” jelent meg a témában, és
mint egy jó olvasmány, jár kézről kézre. A szerzője önkéntes szervezőként maga
kezdeményezte a 70 ezer lakosú „alvó város” felrázását. Ez az Aleksandar Sinđelić jelenleg pedig ott
tart, hogy bűnvádi feljelentés tesz az
obrenovaci polgármester ellen, mert az nem cselekedett idejében és ezzel a
mulasztásával veszélybe sodorta a község lakosságának életét. Állítása szerint,
mindaz a szörnyűség, amit ott látunk, leginkább a késedelemnek, a kései
reagálásnak a következménye.
Elmondja, hogy az érkező áradásnak a biztos jeleit tapasztalhatták már
napokkal azelőtt, hogy a városi válságtörzs először összeült. A település
alacsonyabban fekvő részein már akkor megjelent a víz, az érintett lakosság
pedig magánszervezésben próbálta felvenni a vele való küzdelmet. Helybeli
tűzoltók, rendőrök és önkéntesek járták a várost és segédkeztek a munkában.
A polgármester által irányított válságstáb első megbeszélésén ő maga még
arról szónokolt, hogy pánikra nincsen semmi ok, az árvizet felkészülten várják.
(Pedig akkor Obrenovacnak mindössze 4 kiskapacitású szivattyúja volt, homokzsákja
pedig egy sem.) Ha a víz miatt valakit ki kellene költöztetni, akkor a helybeli
szállodában találnak a számára helyet. Majd pedig azzal dicsekedett, hogy 1
millió 200 ezer dinárt kapott a község élelmiszer-vásárlásra. Az ugyancsak
jelenlevő, átázott ruházatú tűzoltók és rendőrök elmondták, hogy egyedül már
nem győzik a terepi munkát, szükség lenne önkéntesek bevonására is. A
polgármester még akkor sem akarta látni a helyzet súlyosságát, azt felelte,
hogy nincs szükség önkéntesekre, és csak abban állapodtak meg, hogy reggel felhívják
a rendkívüli helyzetekben illetékes belgrádi központot és kérnek homokzsákokat.
Az összejövetel után pedig a társaságot meginvitálta a főposta mellett lévő
sarki vendéglőbe vacsorára, hogy úgymond „ott ügyel(etesked)jenek”.
Másnap megérkezett a fővárosból egy homokzsákokat szállító tehergépkocsi, a
polgármester pedig kirendelt a helyszínre egy csapat újságírót, hogy
beszámoljanak róla: nagyban folyik az
obrenovaci árvízi védekezés. Egyetlen
kamionnyi homokkal akarták védelmezni a Barič és Umka közötti útszakaszt.
Mindeközben a vízállás folyamatosan növekedett, 10 centiméterrel is
óránként, és elöntötte a Šljivica nevű települést. Már 30 centi magasan állt a
víz, de a polgármester akkor sem rendelte el a lakosság mentését. Védekezett
mindenki, ahogy tudott. Amikor azonban egy kritikus pillanatban megszűnt az
áramszolgáltatás és a víz még a szomszédos Belo Polje egy részét is
elárasztotta, Obrenovac irányába pedig egy méter magasan kezdett bezúdulni,
akkor szólaltak meg először a riasztást jelző szirénák. Mivel a régi töltést
nem erősítették meg, a víz akadálytalanul jutott be a városba. (A legnagyobb
jóakarattal is: észbontó, hogy egy városra tulajdonképpen ráengedik a vizet…)
Azóta szervezetten folyik a mentés. Hogy
a rendőrség által lezárt városban mi mindent rejthet maga alatt a víz, még
elképzelni is szörnyű. De hamarosan ezt is meg fogjuk tudni.
A történtek miatti 3 napra hirdetett gyász, az máris van. Na de, felelős a
szörnyűségekért??? Márpedig kell találni felelőst. Méghozzá fent, jó magasan. Siniša Mali belgrádi polgármester nevét
az elmúlt napokban mind gyakrabban és egyre hangosabban emlegetik. Ő volt az,
aki még 4 nappal ezelőtt is azt nyilatkozta – mint a rendkívüli helyzetekkel
foglalkozó városi bizottság vezetője –, hogy az árvízveszély miatt nincs
szükség kitelepítésre. A sokat emlegetett Obrenovac lakosságát május 16-án ő
szólította fel arra, hogy maradjanak a lakásukban, ne hagyják el a házaikat.
Holott akkor már menekülniük kellett volna. A felhívást Belgrád város hivatalos
honlapján is közzé tették, azóta azonban ezt a tartalmat törölték.
Nyilván nem a főváros első számú embere az egyetlen, aki nem vétlen az
árvízi történetben. Meg aztán neki is parancsolnak, ő sem cselekedhet a saját
szakállára. Őt is utasították. Fentről.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése