Május 18.

 

Erik napja.

Germán eredetű név, jelentése nagyra becsült. Más magyarázat szerint jelentése: egyedül.

1978 – Múzeumok Nemzetközi Napja.
1161 – Szent Erik, Svédország patrónusának ünnepe.
1652 – Rhode Island – elsőként az amerikai gyarmatok közül – törvényt hozott a rabszolgaság ellen.
1803 – Nagy-Britannia hadat üzent Franciaországnak, ennek következtében robbant ki a napóleoni háború.

1804 – Napóleont Franciaország császárává koronázták.
1848 – Kiáltványt intézett a néphez az Első Magyar Felelős Kormány.
1920 – Megszületett II. János Pál pápa, civil nevén Carol Wojtila, a Vatikáni Állam 264. Pápája.
1956 – Rákosi Mátyás elismerte beszámolójában a Magyar Dolgozók Pártjának Sportcsarnokban tartott értekezletén, hogy a személyi kultusz következményeiért és az elkövetett törvénysértésekért ő maga is felelős.
1959 – Megszületett Galla Miklós énekes, zenész, színész. A L’Art pour L’Art angol humort népszerűsítő társulat alapítótagja.
1967 – Meghalt Palotás Péter olimpiai bajnok labdarúgó, aki középcsatárként játszott az ötvenkettes helsinki olimpián, valamint a berni labdarúgó VB-n második helyezett Aranycsapatban.

1999. május 18., kedd

* A NATO légiereje Fruška Gora-i, belgrádi, niši, prištiniai, vranjei, Vladičin Han-i és Preševo környéki célpontokat támadott legintenzívebben. Niš közelében a harci gépek lerombolták a belgrád-niši autópályán a felüljárót, Vladičin Hanban pedig a városka központjában a Morava folyót átívelő hidat találták el. Egy személy életét vesztette, 12 pedig megsérült a Valjevo és a környező falvak elleni légitámadásban. Támadás érte a Šabac központjában levő Mika Mitrović kaszárnyát is.

* Nebojša Vujović, a szövetségi külügyminisztérium szóvivője kijelentése szerint a NATO eddigi agressziójával több ezer polgárt ölt meg.

*  Szabadon bocsátották Boban Milenković és Šefko Dairović jugoszláv katonát, akit áprilisban az albán határon a Kosovói Felszabadítási Hadsereg tagjai ejtettek foglyul, Tiranába vitték őket, majd átadták a NATO képviselőinek. 

* A Szövetségi Alkotmánybíróság olyan döntést hozott, hogy nincs összhangban a szövetségi alkotmánnyal a Crna Gora-i kormánynak március 26-án elfogadott, a munkakötelezettségről szóló rendelete, mert „a Crna Gora-i kormány olyan területen rendezte a viszonyokat, amelyekben nem illetékes”.

* Május 17-én és 18-án Kruševacon és Aleksandrovacon a Koszovóban szolgálatot teljesítő katonák szülei követelték, hogy hozzák vissza fiaikat.

* Goran Nikolić, a niši szocialisták elnöke hazaárulással vádolta Milo Đukanović Crna Gora-i elnököt, Zoran Đinđićet, a Demokrata Párt elnökét és Vesna Pešićet, a Szerbiai Polgári Szövetség volt elnökét.

* Ismeretlen személyek „megtámadták a Demokrata Párt belgrádi székházát és megrongálták az épület homlokzatát, valamint betörték az ablaküvegeket” – közölte a DP.

* Az amerikai kongresszus képviselőháza gyorsított eljárással 14,6 milliárd dollárt hagyott jóvá katonai kiadásokra, elsősorban a Jugoszlávia elleni háború pénzelésére.

* Massimo D`Alema olasz kormányfő és Gerhard Schröder német kancellár az olaszországi Bariban felszólították az ENSZ Biztonsági Tanácsát, fogadjon el határozatot a NATO követelései alapján (ezek: a jugoszláv erők kivonása Koszovóból, nemzetközi békeerőknek a tartományba való vezérlése és a menekültek visszatérése).

* Martonyi János Magyarország külügyminisztere kijelentette, hogy a hivatalos Budapest „nem fogadja el a JSZK ellen Magyarország területéről indítandó szárazföldi akcióról való gondolatokat”.

* Kiro Gligorov macedón elnök határozottan elutasította, hogy a NATO Macedónia területéről intézzen szárazföldi támadást Jugoszlávia ellen.

* Albánia a kosovói válság kirobbanása óta először nehézfegyverzetet telepített a jugoszláv határ közelébe – közölte a tiranai rádió.

* Belgrádban ismét megnyílt a kínai nagykövetség, amelynek épületét május 8-án a NATO gépei bombázták.

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

130 éve, 1884. május 18-án szentesítette az uralkodó, I. Ferenc József az új ipartörvényt.
Magyarországon az iparjogot addig az 1872. évi VIII. törvénycikk szabályozta, amely felszámolta a céheket, biztosítva ezzel az ipargyakorlás szabadságát. Az 1884. évi XVII. törvénycikk, az új ipartörvény fő elve az iparszabadság volt. A törvény 1. fejezetének 1. paragrafusa így hangzik: "A magyar korona országai területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállóan és szabadon gyakorolhat." Ez a hosszú életű jogszabály lényegében 1948-ig foglalta jogi egységbe az iparűzés feltételeit, az ipari munkaviszonyokat és a szakoktatást.
Az új ipartörvény azonban nemcsak a szabad versenyen nyugvó kapitalizmus térnyerését, a gazdasági növekedés beindítását segítette elő, hanem a munkanélküliség társadalmi méretű megjelenésével, a gyári munkásság szerveződésével is együtt járt. A jogszabály szövege a munkabéke érdekében a gyáriparosok és a munkások "összebeszéléseit" egyaránt korlátok közé próbálta szorítani. 162. paragrafusában ez áll: "Összebeszélések, melyekkel az iparosok azt célozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása által, ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállítsák; vagy melyekkel a munkások, illetőleg segédek oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék, s általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki; úgyszintén mindazon egyezmények, melyek által azoknak támogatása céloztatik, akik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, akik azokkal szakítanak, jogérvénnyel nem bírnak."
Az 1884-es ipartörvény lehetővé tette, hogy a munkaidő reggel 5-től este 9-ig tartson. A hatályos népoktatási törvényekre való tekintettel azonban a jogszabály a 12-14 éves korú gyerekek törvényes munkaidejét napi 8, míg a 14-16 éves ifjak munkaidejét 10 órában szabta meg. A korban állandó munkásmozgalmi követelés volt a 10 órás munkaidő bevezetése, de a vasárnapi munkaszünetet is csak 1891-ben írta elő törvény a gyári munkások számára. Az évtized végéig csak 15 sztrájkra került sor, de 1890-ben a munkabeszüntetések száma már 30-ra emelkedett. Az elsősorban budapesti sztrájkok fő követelései a béremelésre vonatkoztak, a munkaidő csökkentése és a munkavédelem javítása ritkábban fordult elő.
A munkások betegségbiztosításáról elsőnek szintén az 1884. évi ipartörvény intézkedett. A törvény felkérte az ipartestületeket segélypénztárak létesítésére. Ám ez nem volt kötelező, a biztosítás önkéntességen alapult. Az ipari fejlődés megindulása a magyar biztosítási rendszer megszervezését igényelte. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. törvénycikk európai színvonalon szabályozta a baleset és betegbiztosítást, garantálta a pénzbeli és természetbeni ellátásokat. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum