Május 10.

Ármin napja.

A germán keruszkuszok fejedelmének latin Arminiusz nevéből rövidül.

1887 – A Mentők napja Magyarországon.
1843 – Először mutatták be az Egressy Béni által megzenésített Szózatot – Vörösmarty Mihály művét – a Nemzeti Színházban.
1871 – Franciaország és Poroszország megkötötte a Frankfurti békét, amelynek értelmében Elzász és Lotharingia Németországhoz tartozik a későbbiekben.

1878 – Berlinben megszületett Gustav Stresemann Nobel-békedíjas német politikus, aki 1923-tól külügyminiszterként a megegyezés politikáját képviselte.
1896 – Budapesten, a Royal szállóban megrendezték az első filmvetítést.
1899 – Megszületett Fred Astaire amerikai színész, szteptáncos. Emlékezet alakítást nyújtott a következő filmekben: Húsvéti parádé, Dalol a flotta, Broadway melody, Pokoli torony.

1957 – Megszületett Lang Györgyi színésznő, énekesnő, a Pa-dö-dő egyik „gigászi” egyénisége.
1904 – Meghalt Sir Henry Morton Stanley amerikai újságíró.
1929 – Megszületett Kányádi Sándor romániai magyar író, költő, műfordító. Művei: Világlátott egérke, Három bárány, Kenyérmadár, Tavaszi tarisznya.

1960 – Megszületett Bono (Paul David Hewson), az U2 zenekar frontembere.

1999. május 10., hétfő

* A NATO légicsapásainak megkezdése óta Belgrádban ez volt az első olyan éjszaka, amely légiriadó nélkül telt el. Az atlanti szövetség gépei csupán Niš város repülőterét bombázták néhány perccel hajnali 2 óra előtt.

* A Jugoszláv Katonaság főparancsnoksága közleményt adott ki, mely szerint a katonaság  május 9-én megkezdte bizonyos erőinek kivonását Kosovóból. A belgrádi kormány ezzel ismét jelét adta, hogy hajlamos engedményeket tenni a válság tárgyalásos rendezése érdekében. Az első nyugati reagálások azonban elégtelennek minősítették a lépést.

* Újvidéken valamivel két óra előtt megszólaltak a szirénák, majd nemsokkal később két nagy erejű robbanás hallatszott. Ezzel egyidejűleg Belgrádban és több más szerbiai városban is légitámadás volt.

* Ibrahim Rugova kosovói albán vezető és családját fogadta II. János Pál Pápa.

* Hasim Taçi, a rambouillet-i békekonferencia után megalakított „ideiglenes kosovói kormány vezetője közleményben szólította fel Ibrahim Rugovát, hogy világosan ismertesse a jugoszláv elnökkel és az orosz politikusokkal tartott találkozóin képviselt politikai álláspontot, és vessen véget ezeknek a kapcsolatoknak.

* Vuk Obradović, a Szociáldemokrácia elnöke és Ágoston András a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke közös nyilatkozatban követelte a Jugoszlávia elleni bombázás sürgős megszüntetését, a belgrádi hatalmat pedig, hogy „kössön feltétel nélküli kompromisszumot a nemzetközi közösséggel”.

* A Nikola Pašić baloldali radikális párt bejelentette, hogy vádat emel Zoran Đinđić, a Demokrata Párt és Vuk Obradović, a Szociáldemokrácia elnöke ellen a nemzeti érdekek elárulása miatt.

* Predrag Krkić, a Szerbiai Köztársasági útügyi igazgatóság igazgatója azt nyilatkozta, hogy a NATO-agreszió kezdete óta Szerbia fő és körzeti útjain 27 hidat rombolt le vagy rongált meg, ezek közül hét nagy hidat.

* Bill Clinton amerikai elnök nyilvánosan bocsánatot kért Kína népétől és vezetőségétől Kína belgrádi nagykövetségének bombázása miatt.

* Az ENSZ Biztonsági Tanács zárt ülést tartott, amelyen Kínának nem sikerült elérnie, hogy a testület súlyos szavakkal ítélje el a belgrádi nagykövetsége elleni május 7-i NATO-támadást.

* Az észak-koreai hatóságok először tettek közzé olyan adatokat, amelyek gyakorlatilag az országban pusztító tömeges éhhalál beismerésével érnek fel.

* A márka feketipiaci árfolyama 10,00-12,00 dinár.

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

70 éve, 1944. május 10-én a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyetemes értekezletén elfogadták az úgynevezett philadelphiai nyilatkozatot, amely korunk munkaügyi-munkajogi világrendjének legteljesebb foglalata.

Az első világháborút követő első békeév a világháború győztes és vesztes országaiban egyaránt viharos volt. A leszerelő katonákat munkanélküliség, infláció, az oroszországi megmozdulások hírei várták. A szakszervezeti mozgalmak évtizedes követelései nyomán, a kialakult politikai helyzetre válaszként, a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján alakult még a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Létrehozása azt a meggyőződést tükrözte, hogy általános és tartós béke csak akkor érhető el, ha társadalmi igazságosságon alapul.
A szervezet Alkotmányát 1919. január és április között fogalmazta meg a Békekonferencia által életre hívott Munkaügyi Bizottság. A Bizottságot kilenc ország - Belgium, Kuba, Csehszlovákia, Franciaország, Olaszország, Japán, Lengyelország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok - képviselői alkották, az elnök Samuel Gompers volt, az American Federation of Labour (AFL) vezetője.
Az első nemzetközi munkaügyi konferenciát, amelyet a kormányok részéről két fő, a különböző munkaadói és munkavállalói szervezetek részéről egy-egy fő képviselt, Washingtonban tartották meg 1919. október 29-én. A találkozón elfogadták az első hat nemzetközi munkaügyi konvenciót, amelyek a munkaidővel, a munkanélküliséggel, az anyavédelemmel, a nők éjszakai munkavégzésével, a fiatalok munkavállalási korhatárával, valamint az éjszakai munka szabályozásával voltak kapcsolatosak.
A nemzetközi Munkaügyi Hivatal 1920 nyarán alakult meg Genfben, de lendületét hamarosan visszafogták, mert kiadványai viták kereszttüzébe kerültek, és költségvetése indokolatlanul magas volt. Ezért az ILO mindent tevékenységet ésszerűsíteni kellett.
Az évtizedek során azonban a szervezet megszilárdította jelenlétét a világban. A második világháború alatt, 1941-ben Philadelphiában nemzetközi munkaügyi konferenciát tartottak, ahol 41 ország munkáltatói, munkavállalói és kormányzati küldöttei találkoztak, hogy elfogadják a philadelphiai nyilatkozatot, amely máig az Alapokmány melléklete. A Nyilatkozat értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felelősségi körébe tartozik a gazdaság- és pénzügypolitika foglalkoztatáspolitikára gyakorolt hatásának vizsgálata és megítélése, mégpedig annak az alapvető célkitűzésnek a fényében, mely szerint "minden emberi lénynek, tekintet nélkül fajtájára, vallására vagy nemére, joga van törekedni mind az anyagi jólétre, mind a szellemi fejlődésre a szabadság és méltóság, gazdasági biztonság és egyenlő esélyek feltételei között". A philadelphiai nyilatkozat meghatározza a szervezet felépítésének és működésének alapelveit, mely szerint a munka nem áru.
A dokumentumban ezen kívül konkrétabban fogalmazták meg az alkotmány előszavában szereplő célokat, amelyek szerint törekedni kell a teljes foglalkoztatottságra és az életszínvonal emelésére. Igazságos részesedést kell biztosítani a keresetek, a munkaidő és egyéb feltételek tekintetében, szükség esetén pedig meg kell határozni a minimálbéreket. A termelés fejlesztése érdekében el kell ismerni a kollektív tárgyalási jogokat, a munkaadókat és a munkavállalókat be kell vonni a gazdaság- és szociálpolitika alakításába.
A philadelphiai nyilatkozat elfogadását követően az ILO kiterjesztette tevékenységét a szakmai együttműködésre, az úgynevezett technikai segítségnyújtásra, melyet elsősorban az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), valamint különböző multi- és bilaterális források fedeznek. 1946-ban az ILO az első szakosított szervezetként csatlakozott az ENSZ-hez.
Magyarország 1922 óta tagja az ILO-nak, amelynek ma összesen 185 tagja van. Alapításának 50. évfordulója alkalmából 1969-ben az ILO-t Nemzetközi Nobel-békedíjjal tüntették ki.

120 éve, 1894. május 10-én Óbudán megnyitották az Aquincumi Múzeumot.
Az Aquincumi Múzeum Budapest római kori régészeti és történeti emlékeinek legnagyobb gyűjtőhelye. Aquincum a mostani Óbuda helyén létesült római település, virágkora a második harmadik századra esett, 200 ezer lakosával az ókori Közép-Európa egyik legnagyobb városa volt.
A gondosan feltárt és konzervált rommező gazdag leletanyagot bemutató múzeumával és kőtárával az elmúlt évszázadok lelkes kutatóinak munkáját dicséri. A római kori emlékek felbukkanása néha a véletlen műve volt. Ez történt az óbudai első római kori lelet esetében is 1778-ban, amikor egy szőlősgazda veremásás közben – mint később kiderült - római padlófűtés-maradványokat talált. Schönvisner István (1738-1818) régész, könyvtárigazgató ismerte fel a szokatlanul monumentális romok jelentőségét, Aquincummal való kapcsolatát, majd lelkes munkatársakkal ásatásokat kezdett az építmény kiszabadítására, a munka befejezése után pedig lefedette a falmaradványokat. A leletről tudományos értékű publikációt írt, amelyben nyilvánosságra hozta feltárásainak eredményét.
Újabb római kori lelet bukkant elő tizennyolc évvel később, Contra Aquincum erődjének romjai. 1815-ben Göttersdorfer Jakab, miközben a Rákos-patak torkolatánál fekvő földjét szántotta római falakra, a Transaquincum romjaira talált. A leleteket látva Óbuda elöljárói szorgalmazni kezdték, hogy Papföldön, a jelenlegi Aquincumi Múzeum területén is kezdődjenek rendszeres ásatások, melyek felkeltették a Habsburg-család érdeklődését is. 1820-ban egy látogatás alkalmával az uralkodó család egyik tagja az óbudai római romok láttán felkiáltott: „Íme, a magyar Pompeji és Herculaneum!"

1863 és 1865 között különös érdemeket szerzett magának Aquincum régiségei körül Rómer Flóris régész, művészettörténész és Zsigmondy Gusztáv mérnök. Felmérték és térképre rögzítették az ókori maradványokat. Rómer azt javasolta, hogy az előkerülő leleteket egy helyen gyűjtsék össze, és bemutatásukra alapítsanak egy múzeumot. Aquincum régészeti leleteit maga válogatta és vitte el az 1872-es Párizsi Világkiállításra. Vezető szerepet játszott az 1876. évi 8. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus szervezésében is, amelynek résztvevői egynapos kirándulást tettek az óbudai római emlékek megtekintésére. 1869-ben Rudolf trónörökös is meglátogatta az óbudai romokat.
Gömöri Havas Sándor államtitkár - 1872-től a Régészeti Szakbizottmány elnöke - indította el az óbudai csigadombi amfiteátrum és a papföldi polgárváros területén a feltárásokat. Mindent megtett azért, hogy a főváros területén előkerülő régészeti leletek ne kallódjanak el. Budapest Főváros tanácsa 1878-ban határozatot hozott az Óbudán a felszínen látható romok védelmében. Rómer Flórishoz hasonlóan az államtitkár is egy állandó kiállítás létrehozását szorgalmazta az aquincumi leletek bemutatására.
1880-ban megkezdődtek a rendszeres tudományos feltárások Torma Károly és Hampel József régész, valamint Gömöri Havas Sándor vezetésével. 1881-re elkészültek a polgárvárosi amfiteátrum teljes felületének feltárásával. Tompa 1885-ben egyik ígéretes régész tanítványát, Kuzsinszky Bálintot is bevonta az ásatásokba, aki később átvette a feltáró munka irányítását. 1890-ben a munkát megtekintette a nemzetközi bécsi régészkongresszus, amely akkora szakmai elismerésnek számított, hogy hatására a fővárosi közgyűlés megszavazta egy Aquincumban létesítendő állandó múzeum költségeit. A múzeum Orczy Gyula építész tervei alapján készült el, és 1894. május 10-én nyitotta meg kapuit. Első igazgatójának Kuzsinszky Bálintot nevezték ki, aki ezt a tisztet egészen nyugállományba vonulásáig betöltötte.
A Millennium idején a múzeumépületet két szárnnyal bővítették ki, amivel a múzeum elnyerte végső alapterületét. 1902-re épült meg a múzeumépület mögötti kőtár. A második világháborúban az Óbudai Gázgyárat célzó bombázások nyomán a múzeumépület súlyosan megsérült. A háború utáni első kiállítás 1947-ben nyílhatott meg a megmaradt anyagból. Az állandó kiállítás 1948 októberében várta újra a látogatókat. Azóta folyamatosan végeztek kisebb-nagyobb kutató és rekonstrukciós munkálatokat. A rendszerváltás utáni első nagyobb beruházás 2000. november 21-én fejeződött be, amelyből kialakították a múzeum új főépületét. Az intézmény 2012-ben elnyerte az év múzeuma díjat. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum