Május 9.

Gergely napja.

A görög eredetű Grégoriosz név latin Gregorius formájának a Gregor rövidüléséből származik. Jelentése: ébren őrködő.

1945 – A Győzelem napja
1950 – Európa Nap.

Annak emlékére, hogy Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-i nyilatkozatában javaslatot tett az Európai Szén- és Acélközösség létrehozására.
1763 – Megszületett Batsányi János a magyar felvilágosodás költője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

1805 – Weimarban, 45 éves korában tüdőgyulladásban meghalt Friedrich Schiller német költő és drámaíró, Johann Wolfgang Goethe mellett a német klasszika legjelentősebb képviselője, akinek fő művei a „Don Carlos”, a „Tell Vilmos” és a „Wallenstein-trilógia”.
1874 – Megszületett Howard Carter, angol felfedező, aki megtalálta Tutankhamon szarkofágját a Királyok Völgyében, Egyiptomban.

1936 – Megszületett Birkenheadben Glenda Jackson angol Oscar-díjas színésznő. Ismertebb filmjei: Ipi apacs; Egy romantikus angol nő; Egy kis előkelőség - Oscar-díj (1973); Mária, a skótok királynője; Szerelmes asszonyok - Oscar-díj (1970); Jean Paul Marat üldöztetése és halála...
1940 – Megszületett James L. Brooks amerikai Oscar-díjas producer, író. Ismertebb filmjei: Fiúk az életemből; Lesz ez még így se!; Jerry Maguire; A Simpson család - író; A Rózsák háborúja; Segítség, felnőttem!; A híradó sztárjai; Becéző szavak - Oscar-díj (1984); Se veled, se nélküled.
1949 – A New York-i Long Islanden megszületett Billy Joel amerikai rockénekes, zongorista, zeneszerző és szövegíró.
1964 – Megszületett Geszti Péter showman, zenész.

1999. május 9. vasárnap

* Hat erős robbanás rázta meg Priština környékét. A detonációk főleg a Goleš-hegy irányából hallatszottak.

* Bill Clinton amerikai elnök a belgrádi kínai nagykövetséget ért rakétatámadás miatt személyes üzenetet intézet Csiang Cö Minh kínai elnökhöz, amelyben sajnálkozását fejezte ki és hangsúlyozta, hogy a támadás nem volt szándékos.

* Oroszország mindent megtesz, hogy eloltsa a háborús tűzfészket Jugoszláviában – hangoztatta Borisz Jelcin orosz elnök a Kremlben a győzelem napja alkalmából rendezett fogadáson.

* Nagyon fontos új körülmények és biztató jelek merültek fel a kosovói rendezéssel kapcsolatban – jelentette ki Viktor Csernomirgyin Bonnból Moszkvába visszatérve.

* Willian Cohen amerikai védelmi miniszter és George Tenet, a CIA igazgatója közös nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását a belgrádi kínai nagykövetséget ért rakétatámadás miatt. Közlésük szerint a célmeghatározás során azt hitték, hogy a célba vett épület a jugoszláv katonai elhárítási és beszerzési hivatal központja.

* Nincs politika jelentése a belgrádi kínai nagykövetséget ért csapásnak – jelentette ki Jamie Shea, a NATO szóvivője.

* Belgrádba érkezett a kínai külügyminisztérium 34 tagú küldöttsége. A delegációnak az a feladata, hogy felmérje a kínai nagykövetség épületében keletkezett károkat.

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

20 éve, 1994. május 9-én Dél-Afrikában megszűnt a 342 éves fehér uralom és a 46 esztendeig tartó apartheid-rendszer.
Az afrikai kontinens déli csücskén elterülő ország őslakói busmanok és hottentották voltak, őket a 17. században leigázták a harcias bantuk. Ebben az időben alapították első településeiket a Jóreménység foka környékén a hollandok, ahonnan 1806-ban szorították ki őket a britek. Az észak felé szekerező búrok két államot (Transvaal és Oranje) hoztak létre, de újfent ellentétbe kerültek az aranyban és gyémántban gazdag vidék felé terjeszkedő britekkel.
Az 1899-ben kirobbant búr háborút a britek nyerték meg, és 1910-ben létrehozták a Dél-Afrikai Uniót. A feketék válaszul megalapították az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC). Nem sikerült azonban megakadályozniuk 1910 és 1920 között a szegregációs törvények egész sor szigorítását: a feketék így nem vásárolhattak földet, leszámítva a szegény, elmaradott vidékeket, nem űzhettek bizonyos, magas képesítéshez kötött szakmákat. A folyamat a nyíltan rasszista és búr érdekeket a "fekete", sőt rövidesen a "vörös" (kommunista) veszedelemtől is óvni kívánó Nemzeti Párt 1948-as győzelme után vált rendszerszerűvé. Az apartheid alapelve szerint a fajok egyenlőtlenek, ezért el kell kerülni keveredésüket, a minimumra kell korlátozni kapcsolataikat.
1950-ben törvény tette kötelezővé a faji hovatartozás nyilvántartását, amelyet a személyi igazolványba is bevezettek. Abban az esetben, ha a faji hovatartozás nem volt egyértelműen eldönthető, az érintettek sorsáról egy bizottság határozott. Előfordult, hogy családok szakadtak szét, mert a kedvezőbb besorolású rokon megszakított minden kapcsolatot kompromittáló családtagjával. Az apartheid elleni tiltakozásokat kegyetlenül elnyomták. Az 1960. március 21-i sharpeville-i sortűz során a rendőrség 69 embert ölt meg. A világszerte felháborodást keltő vérengzés fordulópontot jelentett: az ország 1961. május 31-én kilépett a brit Nemzetközösségből, és a Dél-Afrikai Unió helyett a Dél-Afrikai Köztársaság nevet vette fel.
Rendkívüli állapotot hirdettek ki, 22 ezer embert tartóztattak le, köztük a már korábban betiltott, a fekete lakosság érdekeit képviselő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetőjét, Nelson Mandelát is. Mandela, akit "a rendszer erőszakos megdöntésére tett kísérlet" miatt életfogytiglani börtönre ítéltek, az apartheidellenes harc jelképe, világszerte ismert személyiség lett.
A rendszer ezután - az elkülönítés mellett - a feketéktől való megszabadulást is célul tűzte ki. Ennek érdekében hozták létre a csak feketéknek kijelölt területeket, a bantusztánokat, amelyek közül néhány - névleges - függetlenséget kapott. Dél-Afrika ellen az apartheid miatt nemzetközi szankciókat léptettek életbe, a külföldi befektetők távoztak az országból, de az erős gazdaság mindezt sokáig elviselte.
A rendszer a múlt század nyolcvanas éveiben kezdett recsegni-ropogni. 1983-ban népszavazással új alkotmányt fogadtak el, amely korlátozott jogokat biztosított a színes és ázsiai kisebbségnek, de alapjában érintetlenül hagyta az apartheidet. 1986-ban szükségállapotot vezettek be, amely szinte korlátlan hatáskörrel ruházta fel a biztonsági szerveket. Az egyre erősödő külső és belső nyomás 1989 augusztusában lemondásra kényszerítette a keményvonalas Pieter Botha elnököt, akinek utóda a reformpárti Frederik de Klerk lett, aki nekifogott az apartheid fokozatos lebontásához.
De Klerk feloldotta az Afrikai Nemzeti Kongresszust betiltó rendelkezéseket, bejelentette, hogy 27 évi raboskodás után szabadon engedik Nelson Mandelát. 1991-ben visszavonták az apartheid két alaptörvényét, az 1936-os földtörvényt, amely az ország jelentős hányadát fehér tulajdonná nyilvánította, illetve az 1950-es, a faji besorolást elrendelő jogszabályt. Az országban nemzeti kerekasztal-tárgyalások kezdődtek, felszámolták a bantusztánokat. 1994. április 26-29-én megtartották az első szabad választásokat, amelyet az ANC nyert meg, és május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke. De Klerk és Mandela 1993-ban megosztott Nobel-békedíjat kapott az apartheid felszámolásában szerzett érdemeiért.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum