KMKF látszat(tevékenység)

Mi volt a KMKF plenáris ülésnek egyáltalán a célja? 

Előtérben Fremond Árpád, a háttérben a VMSZ-es képviselők 

Ótos András felvétele

Június 13-án plenáris ülést tartotta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Budapesten, a Magyar Országgyűlés Vadásztermében.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Pásztor Bálint pártelnök vezette népes küldöttségének Kovács Elvira, Bájity Borisz, Újhelyi Ákos, Úri Emese és Tóbiás József köztársasági parlamenti képviselők voltak a tagjai, de – a „helyszíni tudósítás” szerint – „a VMSZ képviseletében”[1] (sicc!!) ott volt Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke is.
Hogy kerül oda és mit keresett Fremond a képviselők fórumán?

Az ülésen – az idézett tudósítás szerint – Vajdaságból egyedül Pásztor Bálint mondott egy teljesen általános, az itteni magyarság helyzetét meg sem pendítő, a párt választási „sikerével” kérkedő, éppen semmi érdemlegeset nem tartalmazó üres beszédet. Iskolapéldája ez annak, hogyan lehet sok szóval semmit mondani!
– A KMKF a magyar–magyar együttműködésnek egy kiemelt testülete a Magyar Állandó Értekezlet mellett. Azt tapasztaltuk az elmúlt hónapokban, hogy egyre többet kell dolgozni annak érdekében, hogy talpon maradjunk, de a közösség meghálálja ezeket a törekvéseket. Az elmúlt hét hónapban nagyon nehéz körülmények között sikerült a vajdasági magyar nemzetrésznek talpon maradnia, hiszen decemberben országos és tartományi parlamenti választásokon kellett jó eredményeket elérni annak érdekében, hogy ne csak a VMSZ, hanem a teljes vajdasági magyar közösség talpon tudjon maradni. Sikerrel jártunk, hiszen köztársasági szinten hat, tartományi szinten pedig kilenc képviselői helyet szereztünk, és nyolc államtitkárunk is kinevezésre került – mondta II. Pásztor (Bálint).
– Néhány hónappal később, június elején újabb két megmérettetés várt ránk: az önkormányzati választás, illetve az európai parlamenti választás, amelyen vajdasági jelölt is volt a Fidesz KDNP listáján, Vicsek Annamária személyében. Ezeket a kihívásokat is sikerrel vettük – tette hozzá a pártelnök.

– A KMKF fokozódó aggodalommal figyeli a létében és jövőjében fenyegetett kárpátaljai magyarság sorsát. […] A KMKF minden helyzetben kiáll a szülőföldön boldogulás feltételeinek biztosításáért, amit a nemzeti identitáshoz való jog egyetemes elismerése és érvényesülése segíthet elő – írja az ülés „állásfoglalásában”[2].
A képviselői fórum „gratulált az erdélyi és délvidéki szervezetek választási sikereihez”[3], „köszöntötte az európai parlamenti választásokon mandátumot szerző, a magyar nemzetrészek szolgálatára készülő képviselőket”[4], valamint „szorgalmazta a magyar együttműködést Európában”[5], akármit jelentsen is ez.
Üdvözölte még „az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) Magyar Közösségek Munkacsoportjának megalakulását, amely az európai színtéren növeli az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi és a muravidéki magyar nemzetrészek nemzetközi láthatóságát és erősíti érdekérvényesítő erejét”[6] is.

A hatályos Statútuma szerint „a KMKF több állam törvényhozói közötti együttműködés. Olyan hasonló problémákkal, egybeeső érdekekkel is rendelkező magyar szervezetek képviselőinek konzultációs fóruma, akik között a legfőbb összekapcsoló erő a magyarsághoz tartozásuk, illetve a térség népei és országai közötti együttműködés előmozdításának szándéka. A KMKF ajánlásokat fogalmazhat meg magyarországi intézmények számára…”[7]
– A KMKF 2004 őszén alakult meg azzal a céllal, hogy tanácsadó intézményként segítse az Országgyűlés munkáját. Tagjai „az Országgyűlés frakcióinak küldöttei, a szomszédos országok parlamentjeinek, regionális, vagy megyei közgyűléseinek képviselői – áll a testületről készült Ismertetőben[8].

Akárhogy forgatjuk is, a KMKF legújabb, öt bekezdésből (41 sorból) álló „állásfoglalása” túlságosan általános, lapos, a korábbi ülésein is elhangzott szólamok ismétlése. Úgy tűnik, hogy a testület már nem tud újat mondani, kimerítette a lehetőségeit.
Az egyetlen ajánlás, amit a mostani ülés megfogalmazott, hogy „felkéri Magyarország Kormányát és az Országgyűlést, hogy méltó módon emlékezzen meg a 800 évvel ezelőtt kiadott Andreanumról, a kiemelkedő jogtörténeti jelentőségű, területi autonómiát létrehozó és közösségi jogokat példamutatóan rögzítő, s így évszázadokon át az erdélyi szászok önazonosságát és megmaradását elősegítő okiratról, amely Európa kulturális örökségét gazdagítja”[9].

Ez bizony túlságosan is szerény, még látszattevékenységnek is kevés! Különösen, ha tekintetbe vesszük az ülés részvevőinek sokaságát – akiknek a többsége csak városnézésre utazott Budapestre – hisz fedezték a szervezési és a szállodai költségeket, napidíjakat, stb.
Mi volt a KMKF plenáris ülésnek egyáltalán a célja? Talán, hogy Kövér László Fideszes házelnök produkálja magát? Van-e/lett-e valamilyen konkrét eredménye, netán haszna? Mivel mozdította elő „a térség népei és országai közötti együttműködést”? 

Húsz évvel az alakulás után ideje lenne már változtatni a KMKF formátumán és működésében. A Fidesz által eltartott térségi képviselők monologizálása ugyanis éppen semmivel nem viszi előbbre a magyar közösségek helyzetének megismerését, se problémáiknak a megoldását!

BOZÓKI Antal

__________
[1] Albert Éva: Talpon maradni! Magyar Szó, 2024. június 14. 1., 4., és/vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.310098/Talpon-maradni, 2024. június 13. 12:14
[2] A KMKF plenáris ülésének ÁLLÁSFOGLALÁSA (2024. június 13). https://www.parlament.hu ˃ documents
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Nemzetpolitika. Ismertető. https://www.parlament.hu/ismerteto
[8] Uo.
[9] Lásd a 2-es alatti dokumentumot.