HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

 Varjú Márta díjai a vajdasági újságírás szégyenfalán

Nincs keserűbb élet, mint amit egy kis formátumú embernek
a nagyság pillanatra felcsillant illúzióját hurcolva kell leélnie.
Bencsik Gábor

Közszolgálati napilap ez, vagy pártújság?

Nincsen annál visszatetszőbb, gusztustalanabb, ha valaki önmagát dicséri, fényezi: én vagyok a legjobb, a legszebb, a legokosabb, stb. Ez történik most az egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilappal, a nyolcvanéves megjelenését ünneplő Magyar Szóval.
A Máriás Endre elnökletével működő Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) március 20-án Médiadíjjal tüntette ki a Magyar Szót[1].
Az ünnepélyes díjátadót április 5-én este tartották meg a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermében, ahol az elismerést Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője vette át (az Egyesület elismerésében részesült több újságíróval együtt).

Varjú Márta (Magyarkanizsa, 1959) 13 éve, 2011. június 23-a óta főszerkesztője a Magyar Szónak. A tisztségbe úgy került, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) ülésén – a szerkesztőség akarata ellenére – menesztették Pressburger Csabát, a Magyar Szó akkori főszerkesztőjét[2].
A Varjú Márta és Ökrész Rozália (a Magyar Szó Kft. volt véemeszes igazgatója 2012. szeptember 27-étől 2022. november 3-áig) – kettős irányítása alatt a vállalat óriási átszervezésen esett át, ami a lap szerkesztőségét érintette a legjobban, amely úgyszólván „megtizedelődött”.
Szerkesztőket váltottak le, újságírókat távolítottak el vagy azok mondtak fel önként, „kiváló újságírók kerültek az utcára”, akik nem értettek egyet a lap új szerkesztéspolitikájával. Több per is beindult akkor, amelyekből a Magyar Szó vesztesként került ki. Nem voltak törvényszerűek a mondvacsinált vádak és a brutális elbocsátások[3]. A csúfos jogi elbukások azonban nem jutottak a médianyilvánosság elé, főleg nem a Magyar Szó lapjain. A két kádernő vezetésével sikerült lefejezni a vajdasági magyar újságírást!

Varjú Márta „teljesítménye” természetesen nem marad(hatot)t elismerés/jutalom nélkül.

2019-ben (a VMSZ-es irányítású) Magyarkanizsa község elismerő oklevelében részesült. 2014-ben – az akkor hetvenéves Magyar Szó nevében – Budapesten átvehette (az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által adományozott) Külhoni Magyarságért díjat[4], majd 2023. március 15-e alkalmából Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést is kapott „a vajdasági magyar közösség kulturális örökségének és hagyományainak megőrzése érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként” (??).

Az elnevezésekből is látszik, hogy Varjú Márta egyetlen díjat sem kapott szakmai szervezettől a szakmai teljesítményeiért. 

A Varjú (fő)szerkesztette, eredetileg közszolgálati lap napi szinten sérti meg nemcsak az újságírói szakma szabályait és erkölcsi kódexét, de a szerb alkotmány (51. szakaszának) rendelkezését is, miszerint „mindenkit megillet a közérdekű kérdésekről való hiteles, átfogó és kellő időben történő tájékoztatásra való jog”, amit a tömegtájékoztatási eszközök „kötelesek tiszteletben tartani”.
A Magyar Szót az állam mindannyiunk pénzével támogatja (ami nélkül már megszűnt volna), csak ezért cserébe egy lezüllött tájékoztatást és párt kampányszövegeket kapunk. Varjú Márta alkotmánysértő módon megfosztja a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú tájékozódási jogtól!
Kabók Erika volt újságíró, az egypárti (véemeszes) Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tájékoztatással megbízott tagja is támogatja Varjút ebben, a demagóg parolát szajkózza: céljuk „a keresztény értékek mentén, a magyar szellemiségű (nem a szakmai és tárgyilagos – B.A.) tájékoztatás”[5] érvényesítése .

A jelenlegi magyarországi hatalom kiürített és meghurcolt jelszavai ezek: keresztény és magyar szellemiségű. Valódi jelentésük a lakájújságírás: olyan témák és cikkek gyártása, amelyek a jelenlegi Fideszes/Véemeszes (NER-es) politika és vezető politikusaik előtti hajlongás.
A Magyar Szóban kötelező a hurráoptimizmus, a közösség társadalmi, politikai és egyéb helyzetének rózsaszínre festése – magyarán a félretájékoztatás, a népbutítás. Aki pedig a józan ész által feltehető kérdéseket feszegeti, arra rásütik, hogy „nem eléggé magyar”[6] (újságíró).
Az ilyenfajta (propaganda) tájékoztatás a VMSZ és a vele hatalmi koalícióban lévő nacionalista Szerb Haladó Párt (SNS) meghosszabbított keze.

Az április 13-án a Magyar Szóban közölt több mint egy egész oldalas (!!), alákérdezős, önigazolásnak is szánt interjúban Varjú Márta beismeri, „ha az aktuális díjra gondolok, elsősorban azt mondom, hogy nem kényeztettek el bennünket díjakkal anno, egészen 2014-ig”[7]. Szerinte a Médiadíj „nagy elismerést jelent, hisz a szakmabeliek díja, mely csak tovább növeli annak jelentőségét”[8].
A főszerkesztő azt azonban már nem mondta, hogy a Médiadíjat a Magyar Szónak a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete ítélte oda, amelyiknek a székhelye Újvidéken a Magyar Szó Kft. székházában van, az elnöke pedig az a Máriás Endre, aki a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, vagyis Varjú Márta alárendeltje.
Egymásnak adogatják a díjakat?! A VMÚE egy szégyenfoltként írja be magát a vajdasági magyar újságírás történetébe, még véletlenül sem a szakmát és a magyar közösséget, hanem kizárólag a VMSZ-t (a Vajdasági Magyar Szégyenpártot) szolgálja!
Lehet-e még lejjebb süllyedni?!
Visszatetsző és szánalmas.

Varjú Mártának szüksége van a díjakra, a kitüntetésekre, amelyeket aztán mutogathat a tájékozatlan közönségnek (Szerbiában és Magyarországon is). Bizonyára a lelkiismeretének a megnyugtatására, önámításra is. Akárcsak Lovas Ildikónak, a néhai Pásztor István élettársának, akinek a pártvezér életében sikerült begyűjteni minden létező vajdasági magyar irodalmi díjat, némelyiket többször is, míg végül a VMSZ vonata el nem „ütötte” – „képletesen” (Pásztor Bálint).
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével pártközlönnyé süllyedt, ahonnan minden valamire való újságírót kidobtak, vagy ahonnan azok önként távoztak.

Varjú „szerkesztéspolitikája” Pásztor István néhai VMSZ-pártvezér gátlástalan kiszolgálásából állt. A lapból kiirtották a tehetséget, a józan észt, a kritikai gondolkodást, az etikát, a jóízlést, a szakma becsületét, a pluralizmust és a vélemények ütköztetését, a lényeglátást, a problémafeltárást, viszont Pásztor vagy Lovas igénye szerint lejárató hadjáratokat rendeztek, közvéleménnyel manipuláltak, félretájékoztattak, lincshangulatot szítottak, ha kellett, még saját alkalmazottaik megzsarolása árán is.
Az elvtelen, hazug (ön)díjazás is az elhitványult vajdasági magyar médiaélet tolakodó bizonyítéka. Épül a szégyendíjakkal kirakott szégyenfal.

BOZÓKI Antal

__________
[1] Odaítéltük a VMÚE elismeréseit. http://www.vmue.org.rs/2024/03/20/odaiteltuk-a-vmue-elismereseit/, 2024. március 20.
[2] Tómó Margaréta: Egy főszerkesztőleváltás következményei – megtanultuk-e a leckét? https://szmsz.press/2021/06/24/egy-foszerkesztolevaltas-kovetkezmenyei-megtanultuk-e-a-lecket/ 2021. június 24. 16:37, és Pesevszki Evelyn: „A Duna sem mossa le a Magyar Nemzeti Tanácsról”. Magyar Szó, 2011. június 23. 4.
[3] Bővebben lásd A talpnyaló újságírás díjazása c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15421, 2023. április 16.
[4] Varjú Márta. https://www.magyarszo.rs/author/n.351/Varju-Marta
[5] Kabók Erika: Az iszonyatos verseny dacára minőségi munka. Magyar Szó, 2024. április 13. 20.
[6] Annemarie Vicsek. https://www.facebook.com/drpasztorbalint, 2022. november 24. 21:23 alatt. Lásd még az Emlékmű helyett fasizmus ellenes plató (3.) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15067, 2022. december 6.
[7] Virág Árpád: Összefogás, tettrekészség, bizonyítási vágy. Magyar Szó, 2024. április 13. 1., és/vagy https://www.magyarszo.rs/mellekletek/hetvege/a.307055/Osszefogas-tettrekeszseg-bizonyitasi-vagy, 2024. április 14. 13:32
[8] Uo. 21.